Nekem segített a nordic walking

Tanítványaink írták a nordic walkingról az alábbi tanulságos történeteket. Érdemes okulni belőlük! Kellemes olvasást!

Számomra a Nordic Walking...

Ica portréAmikor leültem megírni a történetemet megpróbáltam megválaszolni, hogy mit is jelent számomra a nordic walking. 
Jelenti először is a sokkal jobb közérzetet, az energikusabb mindennapokat, az ideális testsúlyt, a jóleső fáradtság miatt végig aludt éjszakákat, a rendszerességet, és nem utolsó sorban azt a Társaságot ahová örömmel megyek minden héten kétszer, mert úgy érzem, hogy a Normafánál az Oktatóknak is, és a Sporttársaknak is fontos vagyok.

Történetem tavaly (2009. a szerk.) szeptemberben kezdődött, amikor a szokásos orvosi szűrővizsgálat után orvosom közölte, hogy kezdődő cukorbetegségem van, és nemcsak a vércukorszintem nem megfelelő, hanem jó pár egyéb paraméter (koleszterin és egyebek) is kilóg a normál tartományból. Majd elmondta, hogy még nagyon az elején vagyok, a "baj" diétával, gyógyszerrel, és több mozgással karbantartható. 

A hallottakon komolyan elgondolkodtam és elemeztem, hogy mit tettem rosszul ez elmúlt években. Ekkor döbbentem rá, hogy a történet nem tavaly szeptemberben, hanem már jó pár éve (talán évtizede is) kezdődött, s megállapítottam, hogy komolyan edzettem erre az "eredményre".

Súlyproblémáim nem voltak ugyan, és amikor ettem, akkor igyekeztem úgymond egészséges táplálékot magamhoz venni, de az étkezéseim rendszertelenek voltak, a rendszeres mozgás meg teljesen kimaradt az életemből, mindennapjaim a lakás-autó-iroda háromszögben zajlottak.

Hosszú évekig éltem mozgásszegény, viszont annál stresszesebb életmódot. 2008 végén volt egy súlyos műtétem, amiből több hónapos lábadozás után felgyógyulva, ismét belevettem magam a vállalatvezetői robotba.
És ekkor jött a diagnózis: 
- Cukorbeteg!
A hír letaglózott, de találkoztam egy kedves ismerősömmel, akinek miután elmeséltem, hogy mi van, mire ő ezt mondta:
- Ica! Próbáld meg a nordic walking-ot!
Értetlenül néztem rá és kérdeztem:
- Mi az a nordic walking?
- Az bizony sport, amit egész évben lehet űzni, a szabadban, a jó levegőn. Menj el a Normafához, próbáld ki és meglátod milyen nagyszerű érzés, amikor szakemberek segítségével, nagyszerű csapatban mozoghat az ember!
Hogy javaslatát nyomatékosítsa, még aznap elküldte nekem a www.sifutas.hu címet is. 
Ez tavaly, egy októberi kedden történt és én már a következő napon elmentem a Normafához. Ott ragadtam, azóta is rendszeresen járok, heti kétszer.

Sőt, márciusban már a sífutást is kipróbáltam a Csorba-tónál, pedig még életemben nem volt síléc a lábamon. Fantasztikus érzés volt lécre állni, az meg még jobb, hogy ezt meg is tudtam csinálni. Alig várom a következő síszezont, mert biztosan újra megpróbálom! Mondhatom, soha nem késő elkezdeni!
Az elmúlt hat hónap eredményeként izmaim megerősödtek, ismét van has-, és vállizmom, sokkal könnyebb a levegővétel, és simán felszaladok olyan emelkedőkön, ahol ősszel még többször meg kellett álljak, hogy nagy lihegés közepette felvonszoljam magam.
Kollégáim is észreveszik, hogy sokkal nyugodtabb, toleránsabb, mosolygósabb lettem, amióta a Normafánál szaladgálok.
És, hogy mi van a cukorbajjal?
- Jelentem, nem találják.
A napokban voltam kontrollvizsgálaton, ahol megállapították, hogy nemcsak a vércukorszintem, hanem az összes többi paraméter (koleszterin és egyebek) is simán beestek a normál tartományba.
Úgy gondolom, történetem igazolja, hogy soha nem késő elkezdeni és hogy érdemes tenni valamit az egészségünkért. 
Hát, dióhéjban ezt jelenti számomra a nordic walking.

Sporttársi üdvözlettel:
Ica


Dénes portréEgyünk - és mozogjunk -, hogy fogyjunk!

Dénes most 30 éves, a története két éve kezdődött 141 kilóval amiből 50 kiló már történelem.

2009. május 24-étől számítom az új születésnapomat. Nem mintha szégyellnem kellene 27 évemet, de aznap határoztam el, hogy új életet kezdek. Az alábbi rövid gondolatok az én tapasztalatomat tükrözi, orvosi és dietetikusi szakvélemény nem támasztja alá, másnak lehet, hogy nem válik be.
Evő-szenvedélybetegnek minősíteném magam. Elismerem: szerettem enni, éjjel-nappal, finomat, jókat, rossz időben és hatalmas mennyiségeket. Emellett mozogtam is, de olyan sokat ettem, hogy a végére 141 kg lettem. Volt olyan nap, amikor 3-5 ezer kcalt fogyasztottam!

  1. Mivel rettegtem/rettegek a jojó effektustól papírra összeírtam minden eddigi fogyókúrám kudarcait, mert legyen bármekkora elhatározásom, ha erre nem figyelek, újra 141, sőt, 180 kg is lehetek.
  2. Megnéztem egy kalóriatáblázatot azért, hogy lássam mennyi minden finomság van. Bekarikáztam azokat az ételeket, amelyeket szeretek és viszonylag alacsony a kcal tartalmuk.
  3. Elmentem az orvosomhoz és kértem egy teljes vér és vizelet vizsgálatot, beszereztem egy vérnyomásmérőt és egy mérleget.

Hogyan módosítottam a táplálkozásomat?

Feltettem magamnak a kérdést, mi a legfontosabb számomra? Az, hogy finomakat és sokat egyek. Rendben. Tegyük ezt. Szeretek és van időm főzni, imádom a zöldségeket és évek óta nem élek magyaros konyhán. Így hát olyan ételeket készítettem, amelyek sok ballaszt anyagot tartalmaztak, jól teleettem magam, de kalóriatartalmuk nem sok volt.
Annyi mindent eszem, hogy talán érdemesebb azt felsorolni, hogy mit nem eszem: kenyeret és péksüteményt (helyette puffasztott rizs/búza szeletet, vagy német bio rozskenyeret), tésztát, sajtokat, panírozott dolgokat. Korábban csak ezen éltem. Nem hiányoznak.
Amit nagyon ritkán eszek: krumplit, rizs, bulgur, hajdinakása.
Minden más jöhet, minden mennyiségben!

Mozgás

Életem egyik legrémesebb napja volt, amikor a szüleim elvonszoltak magukkal a Normafához. Botok, mászkálás, nénik-bácsik. Ez volt a Nordic walking. Két és fél év után, a János-hegyi kilátóhoz felszaladva mosolyogva nézem a szerpentint, ahol kezdetben minden kanyarban hosszan lihegtem, és gyűjtöttem az erőmet a továbbjutáshoz. Ma már ellépésben felszaladok.

A kudarclistán szerepelt az a pont: megunom a dolgokat. Ezért párhuzamosan más sportokat is elkezdtem a nordic walking mellett. Így rendszeresen úszom, kezdetben 800 m mell, ma már ez is 2000 méter, amelynek negyede gyorsúszás. Időnként squashsolok, de ezt még nem bírja a térdem. Új szerelmem a sífutás, de sajnos ezt nyáron nem lehet, azonban a sífutó táborban olyan jó kondira tettem szert, hogy amióta hazajöttünk, rendszeresen járok (igaz még csak gépeken) futni.

Az új életem része, hogy törekszem hetente 3-4x sportolni. Néha már magamra sem ismerek.

11 hónapja kezdtem, jelenleg 101 kg vagyok. Magas volt a húgysavam, alacsony volt a vas és HDL koleszterin szintem, magasabb volt a vérnyomásom (145-155/90). Mostanra minden adatom csodálatos, továbbra is kéthavonta járok laborba. Idén szeretnék még 10 kg-ot fogyni, hogy ősszel elmehessek és megvehessem életem első sífutó lécét, amit sajnos csak kilóra adnak."

Dénes


Mariann portré5 év nordic walking

A hétvégén jutott az eszembe, hogy évfordulót ünnepelhetek, mert éppen 5 éve, 2008. márciusában mentem először Hozzátok nordikozni. Szerelem volt első kipróbálásra, ami azóta is tart!

Nagyon örülök, hogy megismertettétek velem ezt a sportot, és megtanítottatok arra, hogyan kell helyesen használni a botokat. (Néha egy kis technikai csiszolás biztos rámférne!)

Köszönet érte az oktatóknak! És nem utolsó sorban Lengyel Zsuzsának, aki Hozzátok írányított.
Imádom csinálni, hiányzik, ha egy hétvégén egyéb programok miatt kimarad a gyaloglás. A többéves tempós gyaloglásnak köszönhetően a városi "sétatempóm" is nőtt, sokszor rám szólnak, hogy most nem az erdőben vagyok, lassítsak már!
Élvezem azt is, hogy már én is el tudok igazodni az erdei utakon, tudom, hogy merre megyek, hol fogok kibukkanni. Ezt mindigis csodáltam az oktatóknál. Igaz, akkor csak mentünk utánuk s nem tájékozódtunk. Néha új utakat is felfedezek, s rácsodálkozom, hogy jé, ez az út idevisz., innen ez látható, stb. Közben jó a levegő és madárcsicsergés vesz körül! Kész testi-lelki felüdülés egy-egy ilyen két-három órás menet.
Többször volt már, hogy megállítottak és kérdezték, hogy mire jó a bot. Ilyenkor igyekszem kedvet csinálni nekik, és ajánlom a szombati találkozót a Normafánál.
Érdeklődéssel várom  a vasárnapi napos túrákat. Tudjátok már, hogy mikor lesznek és hová megyünk?
És lesz olyan hosszú hétvége is, mint tavaly volt Galyatetőn?
 
Még egyszer mindent nagyon köszönök Nektek! Üdv. a többieknek is!
Anginé Mariann

Üdvözlöm önöket!

Tibor nordic walking

Én véletlenül találtam rá az önök oldalára böngészés közben.
A sporttársak véleményeinek elolvasása után, gondoltam, hogy én is elmondom néhány szóban a nordic walkingról a tapasztalatom.
 

Én 57 évesen 15 éve súlyos gerinc betegségekben szenvedek orvostól orvosokhoz jártam. Kettő éve kórházba kerültem és kiderült, hogy a probléma súlyosabb annál, mint amire gondoltam. Műtéti beavatkozást már nem lehetséges, de rehabilitációval szinten lehet tartani. Szerencsémre mind ez a Keszthelyi Városi Kórház Rehabilitációs osztályán történt. Mely osztálynak az osztályvezető főorvosa Dr Giet Andrea, és egy nagyon képzett és lelkiismeretes csapata. Kiknek nagyon sokat köszönhetek, és hálás is vagyok! A főorvos asszony a gyógytornászokkal egyetértve tájékoztattak, hogy van egy sport a nordic walking mellyel, ha elsajátítom, nagyon sokat segíthetek a gerinc problémáim, fájdalmaim csökkentésén. Én természetesen igent mondtam. Aznap a gyógytornászok be is mutatták a sportszereket, kiválasztottuk a méretet és a tornatermi, majd a szabadtéri gyakorlatokkal, képzéssel elkezdődött a tevékenységem. Három hét kórházi kezelés után, elég jól elsajátítottam. Amiért nagyon hálás vagyok! Azóta szinte életmódommá vált, botokat és egyéb kellékeket megvásároltam.  Amikor csak tehetem, megyek botozni. Egy kis faluban élek jelenleg, ahol egyedül csinálom, a környékbeli emberek elég érdekesnek tartanak. 8-10 km távolságokat teszek meg, erdei és aszfalt utakon vegyesen. A boltba is hátizsákkal megyek a botokkal. Ha elmegyek kocsival valahova valamilyen ügyet intézni, a kocsit leteszem egy parkolóba és botokkal folytatom. Azóta sokkal kevesebb fájdalomcsillapítót szedek. A gerincem mellett az izmok kötöttek lettek, és stabilan fogják a gerincoszlopomat. A lábaim is sokat erősödtek. A támbot helyett nordic walking botot használok. Nagyon sokat köszönhetek ennek a sportnak. És ezért hálával tartozom a Keszthelyi Kórház Rehabilitációs osztályának. Ajánlom mindenkinek, és ne szégyellje magát senki, még a kellemetlen megjegyzések ellenére se.  De, mielőtt elkezdené valaki, mindenképpen kérje ki a szakember tanácsát segítségét. Vagy ha lehetősége van, végezzen tanfolyamot.  

Ezt csak azért írtam le, mert valójában az emberek idegenkednek ettől a sporttól. Ezzel nem kell foglalkozni. Mert amikor támbotot elkezdtem használni akkor a környezetem sajnált, és magyarázkodnom kellett, hogy miért is használom. Már ott tartok, hogy nordic walking botokat használok, és nem kell magyarázkodni, gondolni meg gondoljanak, amit akarnak.  

Tisztelettel: Tóth Tibor